Képzeljetek el egy régi kínai filmet. Van benne hegy és a hegyen futó hosszú, fehér, véget nem érő lépcső, igaz? Na akkor olyan a Tài Shān (泰山) és Jáde Császár-hegy (Yuhuang ding). Shandong tartományban található, Kína öt szent hegye közül a keleti hegy, a Világörökség része. 1545m magas. Persze a lépcső nem egyenesen fut, össze vissza kanyarog, a képen lévő szakasz, csak egy apró eleme a nagy lépcső- birodalomnak. Az út a csúcsig 9km 7200 fokból álló lépcsőn, 7200, 7200! Uh, még most is fáj a vádlim, ha belegondolok.

Április 28-án vágtunk neki az útnak, 5 órányi vonatút után érkeztünk meg Taishan városába, ahol felpakoltuk magunkat vízzel, mert a helyiek azt állították, hogy mindenkinek 3*0,5 l vízzel kell nekivágnia az útnak, mert a hegyen nagyon drága a víz és nagyon hosszú ideig tart a túra. Már ekkor kételkedtem ebben, hisz lehet inkább megéri 100Ft-al többet kiadni egy vízért, mint 8 liter vizet felvonszolni a hegyre... Igazam is lett, a vizet fel még felcipeltük, de a csúcson úgy döntöttük, lefelé azért már nem cipeljük, ott hagytuk. :D

Csipetcsapat indulás előtt. Az egész kirándulást PingYu szervezte. Lássuk a résztvevőket balról jobbra haladva.
Tongxue: Elég összetett személyiség a srác, kisfilm készítés a hobbija, imád kappanhangon énekelni, megpróbálta világosbarnára festeni a haját, több kevesebb sikerrel.
Lege, Ledi (kinek hogy), de én csak Bizi-nek (鼻子) hívom, ami azt jelenti orr, mert korábban egy baleset miatt plasztikai műtétet kellett végrehajtani az orrán. Állítólag régen nagy orrnyerge volt, olyan európaias, de szerintem ez csak városi legenda. Tongxue és Bizi szobatársak és nagyon szoros a kapcsolatuk, már már furcsán szoros. Mikor a taxiban ülve először kéz a kézben találtam őket elnevettem magam, de aztán a 4 nap alatt hozzászoktam, hogy ők ezt így szokták, nem meglepő ha egymást hosszasan ölelgetik. Minden estere Magyarországon fiú pajtások között ez nem szokás.
Zsófi: Azaz én, engem ismertek, kifehérlek.
PingYu: Őt sem kell már bemutatnom, azt hiszem. :)
白族的人 (Baizu de ren): Őt nem szokták a nevén nevezni, csak Baizunak hívják. Nem Han-kínai (mint a kínaiak 94%-a), hanem a Bai etnikai kisebbséghez tartozik (56 etnikai kisebbséget jegyeznek Kínában). Ez azért is nagyon érdekes, mert a Bai fehéret jelent, szóval fehér nemzetiség. De ha jobban megnézitek elég fekete a fiú. Az ő mandarinját nagyon nehéz megértenem, mivel otthon saját nyelvjárásukban beszélnek, ami nem is hasonlít a mandarinra. Mondta is, hogy kezdetben számára is nehéz volt beleszokni, hogy mandarinul beszéljen. Olyan egy hangon mond mindent, hangsúlyok nélkül és nagyon gyorsan. Mindig nagyon kellett koncentrálnom. A kezében az egy fakard, amit Rizhaoba szállítottunk PingYu egy barátjának, szóval azt is cipeltük a hegyre.

Elindultunk! Ha eddig nem említettem volna, ez egy éjszakai túra, célja, hogy a napfelkeltét a hegytetőről nézhesd végig. Állítom, hogy annyi ember volt a lépcsőkön, mint Nagyharsány lakossága 10x. Baizu el is keveredett párszor, úgyhogy ment is a kiabálás. Fél percente létszámellenőrzést tartottunk.

Úgy tartják, hogy a Taishan hegy istene irányítja az emberi sorsot, a születéstől a halálig. A Taishanon már az Ókor óta mutattak be áldozatokat az Égnek és a Földnek. A csúcsra vezető lépcsőzésünket rengeteg kolostor, templom, szentély, kőkapu és szobor övezi. Ez az ország egyik vallási központja, kedvelt zarándokhely. A totyogó kisgyerekektől a totyogó idősekig minden korosztály rendületlenül lépeget, a késői óra ellenére. A taoista vallás különösen nagy szerepet tulajdonít ennek a hegynek, hisz korábban úgy hitték, hogy ezen a környéken nyílik a túlvilág bejárata, a föld alatti birodalom.
A kép kb. éjfélkor készülhetett, izzadtan, fáradtan.

Sziklafeliratok és mi, egyre fáradtabban 01:30 körül

A feliratokat bőszen tanulmányoztuk.

Egyre magasabbra érve egyre hidegebb volt. A bal oldali képen: tőlük lehetett kabátot bérelni, a jobb oldalin: fagyoskodó, álmos fiatalság. Jómagam saját télikabátomat vittem. A hegy lábánál trikó a hegy tetején télikabát szükségeltetik.

Végre felértünk. Akkor most keressünk valami jó helyet a tömegben, ahonnan jól látjuk majd a napfelkeltét.

Itt jó is lesz, mennyi ember, a jobb oldalin már sárgállik kicsit.

Szép vagy, megérte érted ennyit sétálni, még akkor is, ha utánad 5 napig be volt durranva a vádlim. Csókoltatlak Tianjinből taishani napfelkelte!

Süss fel nap, fényes nap!

Hahó PingYu, nem is értem, miért nem jössz ide?! Ti is látjátok? A lefelé tolakodó embertömeg.

Napfényben.

szépséges kilátásunk volt

Nem fél(/r)ek a tömegben

Az egész túra kb. 22:00-tól másnap 10:00-ig tartott. Fáradtak voltunk, képzelhetitek, amíg a többiek fagyiztak addig én 20 percet aludtam egy kövön ülve.

Juppi, megtettük az utunkat, akkor jöjjön egy kis disznófül reggeli ebédre! Nagyon csípett, ezt a képen még nem tudtam!

Na ferdeszemű barátaim én szedem azt a fakardos sátorfámat, aztán irány Rizhao (日照), igaz? Igaaaz!

A következő bejegyzésben Rizhaoról, vörösre, barnára égett kirándulókról.