Bár júliusban hazajöttem Kínából de úgy döntöttem, befejezem a blogomat, később jó lesz visszaolvasni.
Június elején sportnapot tartottak az iskolában a külföldi diákok számára a 中级三班 és a többi középfokú osztálykék pólót kapott. A sportnap jó móka volt, többször is lehetett volna az évben.
Itt már a versengés után. :)
Én is kivettem ám a részem, váltó futottam és összekötött lábú futottam. Egy ember bal a másik jobb lábát kötik össze és úgy kell futni. Vicces volt :)
Bannal :)
Az összekötött lábú futásban különösen jók voltunk. De az egész délelőttös versenysorozaton 4-ek lettünk a négy csoportból :) de a részvétel a fontos na!
Volt kötélhúzás is, de volt olyan amerikai, aki ellen a mi kis, nagyrészt ázsiaiakból álló csapatunknak esélye sem volt.
Itt a szép nagy társaság, a fényképezkedés és a hőség egymás drága ivóvízzel való lelocsolásába torkollott, a képen a hátul állók már készülődnek a támadásra.
A homokos tengerparton örömmel rohangáltunk a májusi melegben. Verőfényes napsütés volt, de hát a kínaiak félnek, hogy lebarnulnak, így az egész parton, csak én hüledeztem, h gyerekeeeek, mire fel nem napozunk?!
Itt a csapat. A 
Pingyu és én Dandan kolijában laktunk. Jó volt testközelből megtapasztalni milyen is egy igazi kínai koli. A képen a szomszédok és lakótársak. Mint a legtöbb kínai kollégiumban, tusolási lehetőség itt is csak a lakóépületen kívül, egy külön erre a célra kialakított közös mosdóban van, ahova az egész egyetem lakossága jár. De azért wc van a koli minden szintjén (persze nem angol, de ezt már sztem nem is kell mondanom). A "közfürdő" nagyon érdekes. Bemész, fizetsz 5 yuant (170 Ft), kapsz egy kártyát aztán megkeresed a női részleget, vagy a férfit, kinek mi tetszik és keresel megadnak egy "szobát". Fürödhetsz egyedül, vagy párosan, 3-asban vagy négyesben de még 24 fős tusolók is vannak. Én nem utaztam ilyen nagy számokban, csak a magányos és páros tusolást próbáltam ki :D A fürdőszobádban van egy szék, egy polcos kis szekrény és persze a tusoló. A tisztálkodási szereket pedig mindenki egy kis kosárkában hordja. Büszkén nyargaltam fürdeni a pink kis kosarammal, amit arra a két éjszakára kölcsönöztem Dandantól. Kifelé menet vissza adnak 1 yuant, de ha hajat is szárítottál, akkor csak 0,5 yuant. A rendszer nem túl kényelmes, hisz ennek a közös fürdőnek van nyitva tartása, szóval nem fürödhet akkor az ember, amikor csak kedve tartja.
Mindenhova biciklivel közlekedtünk és közben populér kínai és angol dalokat énekeltünk. Nem is tudtam, hogy ilyen jó móka ez a két emberes bicikli.
Tong Xu, Bizi, Dandan, PingYu
Tengeróceááán jippijájéjóó. Gondolkodtunk, hogy hogy is kellene Európáig, vagy Amerikáig úszni. De elég nehézkesen megvalósítható, az első probléma, hogy Yu nem tud úszni. (sok kínai víziszonyos)
Yu összeszámolta, hogy rajtam kívül összesen 3 fehér embert láttunk rizhaoi kiruccanásunk alatt. Helyesek voltak, ha valaki le akart fényképezni, annak elkezdték kiabálni, hogy 5 yuan, 5 yuan! :D Megpróbáltam akkora szívet rajzolni, hogy a világűrben is látszódjon, remélem sikerült :), Dávid hiányában, Yuvel ültem a közepébe.
.
Aztán ellátogattunk Hollandiába. Na nem ám, csak a tulipánkertbe, ahol rengetegféle tulipánt láttunk, mondjuk ezen a képen én még csak a kezemben tartott édes krumplit láttam, nyamiiiiii. Az édes krumpli nagyon jól vizsgázott és utána a tulipános kert is :)
Sokat mondó képek ezek a kínai fiúkról :) (nem, nem viccelődtek) 可爱
Édesapa, fényképeztem neked egy kínai méhet, látszik, hogy húzott a szeme?
bájos
Virág, virág, virág
Az európai stílusú park után visszatekertünk a tengerhez, ahova csak négyen merészkedtünk be, tekintve, hogy május eleje volt, szóval a tenger hideg, hiiiideg
Ott vagyok, látjátok?! :)
A riviééééra ;)
Előre elnézést kérek mindenkitől, ha otthon is peace jelet mutatok fotózkodás közben. Ez egy ragadós ázsiai szokás, nincs mit tenni, ez van. Fáradtan a sok tekerés után.
Másnap egy hatalmas parkba mentünk.
Dandan rám adott egy sapkát és adott naptejet is, miután meglátta, hogy a tegnapi nap rákvörösre pirította a fejem. Köszi Anyuci!
Gyűjtöttem nektek kagylókat Fehéret és barnát, kéket és tarkát, mindenfélét :)
Mindeközben Tongxu a távolból szemlélt minket a kék esernyőjével, ami illik a pólójához. Mert itt trendi napernyővel, vagy esernyővel védekezni a nap ellen, hisz úgy gondolják, hogy a fehér bőr a legszebb és mikor mondom nekik, hogy Európában meg pont barnák akarnak lenni, azon mindig csodálkoznak. A kínaiak a sárga bőrük miatt kevésbé égnek le, de Tongxunek sikerült, szóval másnap el sem lehetett szakítani attól a kék gyönyörtől. Meg sikongatott, hogy ajj de piros vagyok és ez be fog barnulni ó ó ó :D
大卫&夏丹 
A múzeumban ezt a csengő követ is meghallgattuk, tényleg cseng, menjetek el, nézzétek meg!
és akár az Édesszüleinknek is hazatelefonálhattunk :D Takuma és Ban próbálkozását láthatjuk
Dián és rajtam kívül nem volt más fehér, nagyrészt japánok és néhány kínai volt a múzeumban. Kicsit megbomlottunk a japikkal és tanakodtunk, hogy hogy érhet ennyit egy egy cserépdarab, mikor hirtelen megszólított a múzeum tulaj, már azt hittem letol, a susmorgásért, de nekem ajándékozott egy értékes kék-fehér cserépdarabot, mindenki nagy ámulatára. Aztán a lelkemre kötötte, hogy csináltassak belőle nyakéket, majd következett a fotózkodás. A körülöttem álló kínaiak nagyon csodálkozva nézték ajándékomat és mondogatták, hogy ez igazán nagyon értékes és antik, úgyhogy vigyázzak rá.
Jó volt veletek okítani.
A nagy fejes pólós a fejes.
De azért még utolsó órán is csillogtattam a tehetségem, a madarat és a szívecskét kaptam, de a fa saját alkotás :D
Bye bye, see you...
Ma LiCuval várost jártunk. LiCu egy 26 éves kínai, csupa szív, mindig aktív lány, aki kétszer akkora hangerővel beszél, mint amekkorára szükség lenne. Nézelődés közben, váratlanul (Tianjinben alig esik) leszakadt az ég, dörgés, csattogás, nagy eső. Gyorsan futottunk, hogy fedél alatt legyünk és hozzájuk tévedtünk, ni, bőrdíszművesek. Gyönyörű a portékájuk. Az idősebbik férfi a mester, a fiatalabbik pedig a kisinas, én pedig a betévedt 外国朋友 (külföldi barát). Egyből ülőhellyel kínáltak minket és jó 2 órát beszélgettünk, mígnem teljesen elállt az eső. A mester igazán művelt és rengeteg helyen járt már a nagyvilágban. (jól megy a a tianjini gazdagokat célzó biznisz). A lánya Londonban tanul, így látogatóba ment hozzá és utazgatott Európában, de Japánban is járt már. Nagyon pozitív véleménye van a fehér emberekről és örömmel töltött el, hogy az első példa, amivel ezt alátámasztotta, az az, hogy mi a kezünkbe köhögünk és tüsszentünk, nem csak úgy bele a nagyvilágba. Csinálgatta a legújabb megrendelést, -aminek a darabjai az asztalon is láthatóak- és közben mesélt, mesélt, mesélt. Hirtelen olyan volt, mintha nem is Tianjinben lennénk. Licu és én örömmel hallgattuk. Még videóra is felvettem, miket mond, mert nagyon érdekes volt hallani egy olyan kínai véleményét, aki igazán nyitott szemmel jár a világban és kétkezi munkával kereste meg a tapasztalatait. Meg is ígértem neki, hogy ha jól megy otthon ez a közgazdászosság, akkor ha legközelebb Kínában járok, akkor mindenképpen vásárolok tőle valamit. Látjátok, úgy örülök, mint a képen, mikor különleges embereket van szerencsém megismerni, csak mert az eső eleredt...
Utolsó kommentek