Pont egy hete vasárnap, hogy Tianjin hóra és napsütésre ébredt. Tianjin időjárása száraz, ezért a hó kész turistalátványosság lett. Még aznap el is olvadt. De legalább a gyerekektől tudtam kérdezni: Milyen volt reggel az idő? snowy!! és milyen most? sunny, cloudy!! Este azt hiszem a szél is fújt, úgyhogy a windy szót is kipipálhatjuk. Tanítás szempontjából jó a szeszélyes időjárás...
Reggel az utca tele volt fényképező emberekkel, mindenhol, mintha 2 évente 1x esne a hó és igen, itt kb 2 évenete 1x esik, szóval érthető.
A hétfőn az órára beszűrődött a tűzijáték hang (mint mindig, itt a tűzijáték szülőföldjén). A tanár elmesélte, hogy általában 2 indok van a tűzijátékra, az egyik, hogy valakinek esküvője van, vagy valamilyen ünnep van, a másik pedig, ha temetés van. Temetéskor tűzijáték?!
Megfigyeltem, hogy az összes órán sztenderd témák köré csoportosulnak a példamondataink: Mit ettél tegnap, otthon lévő pár, voltál e karaoki bárban, milyen idő van, kínai barát téma és sajnos mostanában a fázás is. Olyan március ellenes, hihetetlen hideg volt a héten... 15-én lekapcsolták a fűtést. A paplanomra, pulcsit, kabátot terítve alszom.
Nyika és Kans bejapánultak. Mindkettőjüknek japán szerelmese van. Nyika egyre kevesebbet van itt és egyre többet "japánban". Ma mondta is neki a barátja, hogy Japánban nem szokás ilyen sokat együtt lenni, úgyhogy elég lesz, ha a jövőben hetente csak 1-2x találkoznak.
A japán szerelmesek az iskolában nem fogják meg egymás kezét, nem csókolóznak. Az utcán csak akkor fogják meg egymás kezét, ha teljesen egyedül vannak. -Egyébként ezzel nem értek egyet, egy kézfogás nem közszeméremsértés, pedig ők arra hivatkozva nem érintkeznek társaságban, hogy a többiek ne érezzék rosszul magukat.- A nő mindent megtesz a férfiért (akár a haját is megmossa és a fülét is kipiszkálja... jajj néha úgy érzem már túl sokat tudok :D). A férfi hozza a döntéseket. A nők rendkívül visszafogottak (ez a férfiakra nem igaz) és a kapcsolat lassan, lassan bontakozik ki, csak úgy mint a kínaiaknál. Fontos számukra a többiek véleménye. Egy japán szülő ugyanannyira aggódik a társadalmi megítélésért, mint magáért a gyerekéért (mi jó a gyereknek a társadalom szemében, mi jó neki valójában). Szerintem egy európai szülőnél ez olyan 95-5% arányban oszlik meg a gyerek javára.
Ahogy egyre több japánt, kínait és bármilyen ázsiait ismerek meg egyre inkább az a véleményem, hogy Európában sokkal intimebb egy anya- gyermek kapcsolat. Nálunk 20 évesen!! nem kell titkolóznunk a szüleink előtt, ha szerelmesek leszünk, nem kell attól félnünk, hogy mi lesz ha megtudják.
Múltkor Édesanya hívott skypeon, amikor Kanssal és (japó barátnőjével) Kaorival beszélgettem. Mondtam, most nem veszem fel, majd 5 perc múlva visszahívom. Kaori aggódó szemekkel mondta, hogy ha Édesanyád, akkor azt fontos felvenni!! Erre megkérdeztem, hogy és tényleg, tudnak-e a szülei az orosz "kalandjáról", de mondta, hogy dehooogy is és jó ideig nem is fognak. Ha megtudnák, hogy van barátja, mérgesek lennének... Aha jó... Ígérem nem leszek mérges, ha a 20 éves gyerekem szerelmes lesz. Inkább legyen őszinte kapcsolatunk és várjak rá 5 percet, hogy beszélhessünk, minthogy katonás rendben neveltetve, tengermély tisztelettel és ugyanilyen távolságtartással kelljen titkolóznia a saját Édesanyja előtt. (természetesen visszahívtam Anyát, mielőtt bárki aggódni kezdene)
Járok kalligráfiára (书法-shufa). A képen csak a házim van, nem az órai munka. Egyszerű jeleket írunk, hisz itt a lényeg azon van, hogy teljes koncentrációval minél szebben fess. Nagy a szigor, egyenes hát, kezek a padon, átszellemültség és lelki jelenlét. Csak a lassú ecsetvonásokra figyelsz, amit mi még vízzel hajtunk végre, mert a tanár majd csak akkor ad tust a kezünkbe, ha kiérdemeljük azt. Speciális a papírunk, amire ha ecsettel, vízzel ráfestesz pillanatokon belül (kb 10mp-2perc) elpárolog és kezdheted is újra.
A hét elején megérkezett a jó időnk is -ami egy napig ki is kitartott-, a munkások elkezdték ásni a suli előtti parkot. De itt is megy ám az ásótámasztás, ez nem csak magyar szokás, úgy nevettem őket. Ők pedig mosolyogtak a kamerának.
Ádám (Külkeres tanár urunk) Tianjinbe jött, így összegyűlt TJ magyarsága.
Este egy Barbie bár nevű helyre mentünk, de az 1500yuan+ital ár gyorsan elkergetett minket. Végül karaokezntunk Pingyuékkel. Nem is értem miért nincsenek otthon ilyen karaoke bárok. Itt 10-től éjfélig 175yuanért cserébe kapsz egy saját termet, ahol kedvedre énekelhetsz, tehát ez nem olyan amerikai típusú egy nagy projektoros, ismeretlenek előtt éneklős móka.
Ezzel a géppel -ami Pingyu előtt van- kikeresed a számot és már énekelhetsz is. Az este többi részét, gyünyörű hangunkat és tanárbácsiiink Michael Jacksonos moon walkját pedig fedje homály. :D
A kínai diákok egyetemi életét is szabályok övezik, így este 11-től reggel 6-ig nem lehet visszamenni a kollégiumukba. Így fél 3kor 5kínai lány aludt a szobánkban (Nyika japónál). 2 ágyon 3-3-as felállásban. Reggel kicsit, nagyon a falra pszírozódva ébredtem, de elfértünk.
Ma reggel 8:30-ra mentem munkába, helyettesíteni Normannt. Minden rendben ment, csak egy gyerek próbálta meg letépni az anyajegyemet az arcomról, csak kb 3-an sírták el majdnem magukat és csak egy gyerek mondta azt minden egyes kérdésemre, hogy NEM! Szereted az almát? Nem! Szereted a banánt? Nem! Szeretnéd ezt a plüsst? Nem! Játszol velünk? Nem! Szünetben odajött hozzám és mondta, hogy olvassak neki, ebből jöttem rá, hogy a gyerek összes baja, hogy el van kényeztetve és egyszemélyes figyelemre vágyik. Azért mondja mindenre, hogy nem, mert csoportban semmit nem akar. Úgyhogy az óra további részét közvetlen mellettem töltötte és óra végére már ki is mondta, hogy I like apple!
A haladók nagyon okosak. Van egy játék, amiben halakat kell elkapni, az egyik gyerkőc 1260pontot gyűjtött én meg 960-at, hát ne is mondjam, milyen nagy volt az öröme, hogy a tanárnénit legyőzte. Jól van na... neki kisebb a keze, gyorsabban tudja mozgatni. :D
Tanulok, tanulok, tanulok, megyek írogatom a karaktereket!
Holnap valaki kergessen el edzeni, mert a héten még csak 2x voltam!
Csók a családnak
Utolsó kommentek