kínai zöldségmix

Ma az "állatok" témakör volt soron és a rajzolás. A 7 éves kínai gyerekek igazán tehetségesek, meg kell, hogy mondjam, lepipáltak. Egy van a kártyák között, amit én rajzoltam, megtaláljátok melyik az? Annyi segítséget adok, hogy nem örököltem Édesanya ügyes rajztehetségét. :D De azért még memóriakártyázásban jobb vagyok mint a gyerkőcök.

Képzeljetek el egy régi kínai filmet. Van benne hegy és a hegyen futó hosszú, fehér, véget nem érő lépcső, igaz? Na akkor olyan a Tài Shān (泰山) és Jáde Császár-hegy (Yuhuang ding). Shandong tartományban található, Kína öt szent hegye közül a keleti hegy, a Világörökség része. 1545m magas. Persze a lépcső nem egyenesen fut, össze vissza kanyarog, a képen lévő szakasz, csak egy apró eleme a nagy lépcső- birodalomnak. Az út a csúcsig 9km 7200 fokból álló lépcsőn, 7200, 7200! Uh, még most is fáj a vádlim, ha belegondolok.

Április 28-án vágtunk neki az útnak, 5 órányi vonatút után érkeztünk meg Taishan városába, ahol felpakoltuk magunkat vízzel, mert a helyiek azt állították, hogy mindenkinek 3*0,5 l vízzel kell nekivágnia az útnak, mert a hegyen nagyon drága a víz és nagyon hosszú ideig tart a túra. Már ekkor kételkedtem ebben, hisz lehet inkább megéri 100Ft-al többet kiadni egy vízért, mint 8 liter vizet felvonszolni a hegyre... Igazam is lett, a vizet fel még felcipeltük, de a csúcson úgy döntöttük, lefelé azért már nem cipeljük, ott hagytuk. :D

Csipetcsapat indulás előtt. Az egész kirándulást PingYu szervezte. Lássuk a résztvevőket balról jobbra haladva.
Tongxue: Elég összetett személyiség a srác, kisfilm készítés a hobbija, imád kappanhangon énekelni, megpróbálta világosbarnára festeni a haját, több kevesebb sikerrel.
Lege, Ledi (kinek hogy), de én csak Bizi-nek (鼻子) hívom, ami azt jelenti orr, mert korábban egy baleset miatt plasztikai műtétet kellett végrehajtani az orrán. Állítólag régen nagy orrnyerge volt, olyan európaias, de szerintem ez csak városi legenda. Tongxue és Bizi szobatársak és nagyon szoros a kapcsolatuk, már már furcsán szoros. Mikor a taxiban ülve először kéz a kézben találtam őket elnevettem magam, de aztán a 4 nap alatt hozzászoktam, hogy ők ezt így szokták, nem meglepő ha egymást hosszasan ölelgetik. Minden estere Magyarországon fiú pajtások között ez nem szokás.
Zsófi: Azaz én, engem ismertek, kifehérlek.
PingYu: Őt sem kell már bemutatnom, azt hiszem. :)
白族的人 (Baizu de ren): Őt nem szokták a nevén nevezni, csak Baizunak hívják. Nem Han-kínai (mint a kínaiak 94%-a), hanem a Bai etnikai kisebbséghez tartozik (56 etnikai kisebbséget jegyeznek Kínában). Ez azért is nagyon érdekes, mert a Bai fehéret jelent, szóval fehér nemzetiség. De ha jobban megnézitek elég fekete a fiú. Az ő mandarinját nagyon nehéz megértenem, mivel otthon saját nyelvjárásukban beszélnek, ami nem is hasonlít a mandarinra. Mondta is, hogy kezdetben számára is nehéz volt beleszokni, hogy mandarinul beszéljen. Olyan egy hangon mond mindent, hangsúlyok nélkül és nagyon gyorsan. Mindig nagyon kellett koncentrálnom. A kezében az egy fakard, amit Rizhaoba szállítottunk PingYu egy barátjának, szóval azt is cipeltük a hegyre.

Elindultunk! Ha eddig nem említettem volna, ez egy éjszakai túra, célja, hogy a napfelkeltét a hegytetőről nézhesd végig. Állítom, hogy annyi ember volt a lépcsőkön, mint Nagyharsány lakossága 10x. Baizu el is keveredett párszor, úgyhogy ment is a kiabálás. Fél percente létszámellenőrzést tartottunk.

Úgy tartják, hogy a Taishan hegy istene irányítja az emberi sorsot, a születéstől a halálig. A Taishanon már az Ókor óta mutattak be áldozatokat az Égnek és a Földnek. A csúcsra vezető lépcsőzésünket rengeteg kolostor, templom, szentély, kőkapu és szobor övezi. Ez az ország egyik vallási központja, kedvelt zarándokhely. A totyogó kisgyerekektől a totyogó idősekig minden korosztály rendületlenül lépeget, a késői óra ellenére. A taoista vallás különösen nagy szerepet tulajdonít ennek a hegynek, hisz korábban úgy hitték, hogy ezen a környéken nyílik a túlvilág bejárata, a föld alatti birodalom.
A kép kb. éjfélkor készülhetett, izzadtan, fáradtan.

Sziklafeliratok és mi, egyre fáradtabban 01:30 körül

A feliratokat bőszen tanulmányoztuk.

Egyre magasabbra érve egyre hidegebb volt. A bal oldali képen: tőlük lehetett kabátot bérelni, a jobb oldalin: fagyoskodó, álmos fiatalság. Jómagam saját télikabátomat vittem. A hegy lábánál trikó a hegy tetején télikabát szükségeltetik.

Végre felértünk. Akkor most keressünk valami jó helyet a tömegben, ahonnan jól látjuk majd a napfelkeltét.

Itt jó is lesz, mennyi ember, a jobb oldalin már sárgállik kicsit.

Szép vagy, megérte érted ennyit sétálni, még akkor is, ha utánad 5 napig be volt durranva a vádlim. Csókoltatlak Tianjinből taishani napfelkelte!

Süss fel nap, fényes nap!

Hahó PingYu, nem is értem, miért nem jössz ide?! Ti is látjátok? A lefelé tolakodó embertömeg.

Napfényben.

szépséges kilátásunk volt

Nem fél(/r)ek a tömegben

Az egész túra kb. 22:00-tól másnap 10:00-ig tartott. Fáradtak voltunk, képzelhetitek, amíg a többiek fagyiztak addig én 20 percet aludtam egy kövön ülve.

Juppi, megtettük az utunkat, akkor jöjjön egy kis disznófül reggeli ebédre! Nagyon csípett, ezt a képen még nem tudtam!

Na ferdeszemű barátaim én szedem azt a fakardos sátorfámat, aztán irány Rizhao (日照), igaz? Igaaaz!

A következő bejegyzésben Rizhaoról, vörösre, barnára égett kirándulókról.

Suzhouba megérkezve lecsaptak ránk az utazásszervező- hiénák. Körbenéztünk, hogy hogyan is kellene elindulni, végül hosszas alkudozás, tanakodás után mégis az szervezett városnézés mellett döntöttünk. 70 yuanünkbe került, úgy, hogy elvittek minket 4 parkba és még hajókáztunk is. Mulatságos volt, mindig csak pislogtunk, hogy mikor hova vezényelnek minket ismeretlen kínai szervezők. Hajóra, buszra, másik buszra, parkba, másik parkba, karkötőshöz, selyemüzembe. Mindenhova vittek minket.

Suzhou "ágas bogas" csatornarendszere.

Kilátás a hajócskánkból, szépen lobogott a kínai zászló, miközben el-elmentünk egy egy gyönyörű híd alatt. Méltán híres kőhídjairól a város.

Utcakép. :)

Kelet Velencéje, így emlegetik ezt a várost

Beisi Pagoda, 1131-62 között épült, a Song dinasztia idejében. 76 m magas, meg is másztuk.

A kínai kertépítészet, amely ötvözi a természetes és mesterséges környezetet. Dávid, innen telefonáltam neked :)

Örülök, hogy április elején tettük meg suzhoui túránkat, a fák szépen virágoztak, zöldellett minden. Ez úton is szeretném kérni a tianjini városvezetést, hogy drága polgáraik és itt tanuló külföldi diáktársaim érdekében ültessenek fákat mindenhova! Köszönöm!

Előre is elnézést a következő képért:

Már gondolkoztam, hogy jó lenne egy olyan bejegyzést írni, ami összefoglalja, hogy milyen "luxus"- toalettekben fordultam meg Kínában, ha egy egész bejegyzést nem is írok róluk, de ezt látnotok kell! Ez eddig a csúcs! :D és igen, ez a park egyik mosdója.

4 suzhoui kert, mely 1997 óta az UNESCO Világörökség része:

Kavargó Hullámok Pavilonjának Kertje (Cang Lang Ting Yuan),
Oroszlán liget (Shi Zi Lin Yuan),
Az Alkalmatlan Hivatalnok Kertje (Zhuozheng Yuan),
A Marasztalás Kertje (Liu Yuan)

Aranyhalra vadászva.

Jóccakát!

Tehát ott is tartottam, hogy az óvárosi forgatagban sikerült elérnünk a Yuyuan kertet, amit magyarul Örömök kertjeként emlegetünk. A kert a hajdani pekingi császári parkok mintájára épült, 1559-77 között létesítették.

Mosolygunk az Örömök kertjében.

Mindenfelé pavilonokkal körülvett sziklakertek, vagy sziklakertekkel körülvett pavilonok találhatóak. Tavacskák, labirintus szerű kő- és növényrengeteg.

.

A park épületein, kerítésein sokszor megjelenik a sárkány, mint díszítőelem, pedig ennek használata a pekingi császári család előjoga volt. Az interneten azt olvastam, hogy a készítők úgy játszották ki ezt, hogy a sárkány 5 karma helyett csak 4-et faragtak. Ennek nem tudom mennyi az igazságtartalma, ezen a képen 2 karma van Sárkány Úrfinak.

A vállalkozókedvűek be is öltözhettek.

Francia negyed. Hangulatos, Európát idéző városrész. A szűk utcákra szűrődő lágy zene és a meleg tavaszi idő tökéletes kombináció volt ahhoz, hogy Róma Trastevere városrészében érezzem magam. A járókelők szeme sem törte meg ezt az érzést, mert Shanghaiban rengeteg az európai arc... és akkor szippantsunk a levegőbe! Igen, még az illatok is európaiak. Hogy hogy ennék egy jó kis Carbonarat. Hmm...

Madame Tussouds panoptikum, viaszmúzeum:

Madame Tussoud 1777-ben készítette el első viaszfiguráját. 1835-ben nyitotta meg múzeumát Londonban, ma a világ 14 országában található Madame Tussouds múzeum. Ha már egyszer a hong kongit kihagytuk, akkor már a shanghaiba be kell menni, igaz?!

   Szerintetek Williamet, vagy Obamát kell választania? Azt hiszem William mellett döntene, mert "British Englis is the Qeen of English languge", legalábbis Diána ezt mondja.

Roksalannal mi inkább boksz leckéket vettünk a nagyoktól :)

Kosaraztam Yao Minggel. Sokat dob a fiú a kínai átlagmagasságon. 229 cm 141 kg és akkora a karja, mint a combom. Ő nyert, de mondjuk nem is csoda, mert nekem azért ugranom is kell ahhoz, hogy kosárba találjak.  Helló, Bill Gates! Oké, hogy mosolygott, de még vissza sem köszönt! :D

.

Vele beszéltem is, ezt mondta: "Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre." /Albert Einstein/

Sok sok hírességgel találkoztunk még.

Kínai-japán-koreai, iszonyat trendi stílusban, aranyhalak, fák, virágok és pagodák közül üdv néktek! Ha valakinek esküvői fotós kell, a képen balra látható VIIIIIIKAAAA örömmel áll rendelkezésetekre, főleg, ha Ukrajnában házasodtok.

pusziii

"A halászattal és textiliparral foglalkozó kisváros a 19. század közepén indult gyors fejlődésnek." Meghiszem azt, hogy gyors! 1990-ben Shanghai lakossága 13 millió fő körül mozgott, ez a szám ma eléri a 23 millió főt. Nézzük a különbséget:

1990-ben, a felhőkarcolók születése előtt

Shanghai ma, mármint 2012.04.03-án. :)

Az 1992-es gazdasági reformok után kezdték meg a már már égig érő építkezést. Bal oldalt látható az Oriental Pearl Tower & TV Tower, 1990-ben kezdték el építeni és 94-re lett kész. Szerintem úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt víztorony.

A felhőkarcolókat nehéz fényképezni, sokszor érzed úgy, hogy nem tudsz elég messze menni, hogy beleférjenek. Így történt ez most is (alul lemaradt). A bal oldali a World Financial Center, közismertebb nevén Sörnyitó. 2008 legjobb felhőkarcolójának választották a 101 emeletes és 492 m magas épületet. Érdekes forma, mert négyszögletes alappal indul az égnek és trapéz alakban fejeződik be. A csúcsnyílást -melynek feladata, hogy csökkentse a szél épületre gyakorolt hatását- eredetileg kör alakúra tervezték (japán tervező). Ezt idő közben a kínai kormány trapéz alakúra változtatta, hogy véletlen se hasonlítson a felkelő nap szimbólumához (japán zászló). 1997-ben kezdték el építeni, a világ legmagasabb épületének tervezték, ám idő közben kiderült, hogy a Taipei 101 beelőzi a maga 509 m-ével (mára már a Taipei is csak kis öcsi a világ legmagasabb felhőkarcolója, a Burdzs Kalifa mellett (28m)). Jobb oldalt az épülő Shanghai Tower munkálatai láthatóak. Ez lesz Shanghai első és a világ 2. legmagasabb felhőkarcolója. Középen pedig a Jin Mao Tower, ott ni! Őszintén szólva én nem vagyok egy felhőt karcolgató típus, de Ő Ő Ő igazán megfogott. A 88 emeletes "csipkés" szépség 420,5 m-esre nőtt.
A felhőkarcolók tetejére 100, illetve 150 yuanes a belépő, így mi inkább azt választottuk, hogy az irodák és hotelek sűrűjében felkommandózzuk magunkat.

Mission completed! A Sörnyitó 98. és a Jin Mao Torony 87. emeletéig jutottunk. :)

A 'karcolók tövében megtaláljuk az "igazi" Kínát is. Kértek cukornádat?

Megpihenünk, merre menjünk?! Szeretem ezt a képet, mert szépen összhangban van a zöld a felhőlakók lábaival és a pihenő külföldi fehérnéppel.

Shanghai Óvárosa, ahol apró boltocskák tömkelege csalogatja a turistákat, vásárlásra ösztönző hangulatos környezet. A pénztárcabarát 10 yuan-es sálaktól a drága holmiig minden van.

Cik-cak híd. Volt egy pár ember. Innen az Óvárosból is rálátni a felhőkarcolókra. Kettősség mindenütt.

    Itt sem hagytuk ki a teakóstolást és vásároltunk is. Szeretnék egy teás szettet hazavinni. Nézegettem a kalligráfiához szükséges ecseteket is, de majd Tianjinben veszek, úgy döntöttem.

Az Óváros forgatagában többször akaratlanul, vagy lehet néha akarva keveredtünk el de végül megtaláltuk a Yuyuan Gardent. Erről és viaszmúzeumi élményeinkről a következő bejegyzésben olvashattok, addig is itt egy bónusz kép: hihiiiiii

Ennek a képnek számomra fantasztikus hangulata van. Nagyon nevettem őket. Szépen beálltak, hogy fotóóó, de annak aki fényképezte őket sehogy nem tetszett. Egyesével ment oda hozzájuk és állítgatta őket, hogy tökéletes shanghai emlékük legyen. Nagyon szeretni valóak voltak, miután meglátták, hogy szimpatizálok velük engem is képre kértek.