Megérkeztem!!! Az út kalandos volt és igazán alvásmentes. Nehéz volt a búcsú az otthontól és Tőletek. (L)

Az első meglepetés a Budapest-Kijev vonalon közlekedő 45 fős kisgép méretei voltak, meglepően kicsi volt és hihetetlen, hogy belefértek a bőröndjeink is. Kijevben zökkenőmentes volt az átszállás a Beijingbe közlekedő monstrumra, mert az a gép meg hatalmas volt.

Ez a nagy gép eléggé megviselt, aludni nem tudtam, az ülések nem voltak túl kényelmesek.

A légitársaságok miért nem mellékelnek az utazáshoz térképet, hogy épp merre járunk, vagy csak ez nem teszi? Most meg tudnám mondani melyik kukoricatábla felett repülünk. :)

A lényeg, hogy a csomagjaink meg mi is időben és épségben megérkeztünk, kínai idő szerint 4:40kor hajnalban (ez magyar szerint: 22:40 este). Aztán kóboroltunk egyet a pekingi reptéren, majd egy kínai férfiről, aki eredetileg bulgárokat várt, megtudtuk, hogy lehet ő a mi emberünk, így vele bekocsikáztunk Pekingbe egy egyetemre, ahol 4,5órányi várakozás után kaptunk 1500yuant majd kikísértek minket a mágnes vonathoz és még jegyet is vettek rá nekünk.

Mossák a vonatot, minden út előtt lemossák, tiszta is!

Mágnes vonat húhúhú, 290-el ment, meg néha többel, de 60-nal is megy ám, nem kilő mint egy repülő, hanem fokozatosan gyorsít fel. 120km-t tettünk meg 30 perc alatt. És Ádámon meg rajtam kívül nem volt más fehér ember, bámultak is minket, mikor az óriáscsomagjainkat cibáltuk el közöttük.

Taxit fogtunk én kipattantam az egyetememnél, Ádám meg ment tovább az övéhez.

Ez a kampusz, hát nem semmi, hogy mennyire segítőkészek a kis kínaiak. Amint kiszálltam a taxiból odamentem két kínai lányhoz akik már távolról mosolyogtak rám és látszott rajtuk, hogy mennyire örülnek, hogy angolul beszélhetnek. Elkalauzoltak egy portás nénihez, aki ezután pártfogolt :D  Betettem a portára a sok cuccom és addig amíg nem lehetett megkezdeni a becsekkolást a portás néni kiadta nekem, hogy menjek el enni, mert enni kell!! Mindezt lassan, artikulálva és tagoltan kínaiul, hogy szépen megértsem. Majd fogott nekem egy lányt, -aki nem beszélt angolul- hogy kísérjen el enni, el is kísért, sőt meg is hívott, mert nem volt nálam csak nagy pénz. Aztán kásőbb oda jött hozzám, hogy valakivel leíratta angolul az elérhetőségeit, nyugodtan hívjam, keressem bármikor. Mikor visszamentem a portásomhoz :), akkor újra akcióba lendült és fogott nekem másik két kínait, akik meg megmutatták, hogy merre van a beiratkozás és még a cuccaim egy részét is vitték. Ezt azért mesélem el ilyen részletesen, mert nagyon meglepő és önzetlen volt ez a segítőkészség, nagyon csodálkoztam, hisz ők diákok meg portás és nem az a feladatuk hogy engem kalauzoljanak, de ők mégis annak érezték.

 Ilyen a szoba, Baltazár is beköltözött már!

A szobatársam egy orosz lány(hallod KissE, orosz!). Nem értem az arckifejezéseit, de majd megtanulom őket. Nagyon tanulósnak tűnik, már 5 éve tanulja a kínait és folyton szótárazgat, tehát jó környezet lesz a szobában a kínaizáshoz, főleg, mivel ha én angolul kérdezek valamit ő akkor is kínaiul válaszol :).

A koli nagyon szuper, mi vagyunk az első lakók, annyira új. Szobaszámom: 1220, ha keresnétek J A 12. emeleten vagyok, azt hiszem 14 emeletes egyébként. Van légkondi, nagy tévé, saját fürdő, törölköző, ágynemű, még miniszappan is van :), csak a víz nem megy le a tusolásnál, de ez már részletkérdés, nem igaz?! … :D

A kilátás a szobánkból :) este jól néz ki!

Tehát szállásfoglalás pipa, vasárnap szintfelmérő, hétfőtől suli.

Nagyon furcsa, hogy itt mindenki kínai, annyira mások vagyunk, tagadhatatlanul európai vagyok, Nagypapa, a kínaiak közöttük nincs romlott túró színem!

Anyuci, fincsi a szilvának hitt meggylekvárod ;)